E-Civilek

Internetfüggőség

Az Internetfüggő szinte mindig több időt tölt a monitor előtt, mint azt korábban elhatározta. Nem viseli jól a megvonást: ha a kelleténél tovább nem jut fel a világhálóra, akkor feszültté, ingerültté, esetleg levertté válik. Netezés közben könnyen elveszti időérzékét, ha belemerül a böngészésbe vagy a játékba. Ilyenkor egyéb szükségleteit, illetve környezetét, családját is elhanyagolja, elszigetelődik, kommunikációja megváltozik. Nem ritka a belső vívódás: érzi, hogy túl sok időt tölt a képernyő vagy monitor előtt, de nem vagy csak nehezen tud parancsolni vágyainak.

Az Internetfüggőségnek vannak bizonyos altípusai attól függően, hogy mi a tárgya: van, akinek a játék, másnak a vásárlás, akad olyan, akinek a közösségi oldalak és a kommunikáció.

Játékfüggőség

A kényszeres, az egész életmódot átalakító, kontrollvesztett játékot űzők szenvednek játékfüggőség szindrómájában. Az Internetes játékfüggőség szinte bármelyik korosztálynál előfordulhat, elterjedésére azonban nincsenek megbízható statisztikák, hiszen a gamerek többsége titkolja ezt a tevékenységét.

A játékfüggőség két leggyakoribb típusa a szerencsejátékos, illetve a számítógépes játékoktól függő személy. Előbbi esetében az anyagi gondok súlyosabbak és ezzel párosulnak az életmódbeli problémák: a beteg gyakran eladósodott, elvesztette házát, jövedelmét, megtakarításait, miközben napi életvitele is megváltozik. Utóbbi csoportba tartozóknál inkább a napi rutinok alakulnak át, elsatnyulhatnak emberi kapcsolataik, kialvatlanok lesznek, tanulmányi eredményeik romlanak, gyengébben teljesítenek munkahelyükön. Jellemző tüneteikre, hogy azokat környezetük előbb észleli, mint ők maguk.

A játékfüggőség gyakran időtöltésnek vagy kalandkeresésből indul. Van, aki be is éri ennyivel, viszont akik rákapnak, komoly túlzásokba tudnak esni és könnyen a játék(ok) rabjaivá válhatnak. Náluk sokszor valamilyen frusztrációra, sokkra, traumára adott reakció a játékszenvedély. A függők élvezik a való élettől eltérő világot, ahol kivetkőzhetnek önmagukból, hátrahagyhatják mindennapi problémáikat. Szinte menekülnek a kaland- és szerepjátékokba, ahol nem ítélkeznek felettük, különböző karakterek bőrébe bújhatnak, szépek, erősek, hatalmasok lehetnek. Minél több időt töltenek a mesterséges világban, annál kevésbé csábító számukra a valóság, ahol tovább rontják kondícióikat a már taglalt leépülési folyamatok.

Vásárlásfüggőség

A vásárlásfüggőség definiálásakor a hangsúly a szakemberek szerint nem a ráfordított időn vagy az elköltött pénz mennyiségén van, hanem azon, hogy okoz-e a magatartás problémát az adott személynek vagy környezetének. Vagyis ha nem sérülnek egyéb funkciók (például az illető munkája, egészsége vagy családi élete), akkor egy többórás vagy többszázezres vásárlási folyamattól sem lesz az ember vásárlásfüggő – miközben lehet, hogy húsz perces kattintgatástól és párezer forintos kiadástól már annak minősítik, ha ezt az időt/pénzt fontosabb dolgokra kellett volna szánni.

A jelenség kapcsán érdemes egymástól elkülöníteni a shopping-függőséget, valamint a purchase-függőséget. Utóbbi esetében van a pénz költésén a hangsúly, előbbi csoportba tartozókat inkább a nézelődés és a válogatás érdekli, szórakoztatja. Egy másik aspektusból közelítve megkülönböztethető az online (Internetről, elsősorban webshopokból rendelő) és az offline (személyesen, üzletben költő) vásárlásfüggő – érdekesség, hogy a kettő nem keveredik, vagyis egy személyre legfeljebb az egyik szokott jellemző lenni.

A kialakulás egyik leggyakoribb oka, amikor a vásárlást önjutalmazásként fogja föl a függő személy: úgy érzi, jár neki, hiszen elvégezte a feladatát, megdolgozott érte (mint ahogy egy gyerek is megkapja a desszertet, ha megette a zöldséget). Erős faktor az önkontroll hiánya is: a sok reklám és marketingfogás elgyengíti a vásárlási túlkapásokra amúgy is hajlamos vevőt.

A vásárlásfüggők ürességét éreznek, emiatt kezdenek el fantáziálni arról, mit és hol vegyenek. Van, aki konkrét terméktípusokat, például táskákat vagy cipőket „gyűjt”, de az sem ritka, hogy a webshopok rajongójaként tesz a kosárba jópofa, de haszontalan csecsebecséket a hajcsattól a sokadik telefontokon át vicces poháralátétig. Számukra a vásárlás folyamata eufóriát okoz, izgatottság lesz úrrá rajtuk, miközben nézelődnek, válogatnak. Fizetés után persze felszínre tör a bűntudat, hiszen felismerik, mennyi pénzt szórtak el megint szükségtelen holmikra. Előfordul, hogy a megvétel előtt még remegve vágyott árut aztán már ki sem bontják, fel sem veszik, sosem használják.

Közösségi média függőség

Elsősorban a fiatalabb korosztálybelieknél figyelhető meg, hogy erős késztetést éreznek a közösségi oldalakon való aktív és rendszeres jelenlétre. Szabadidejükben, de akár egyéb elfoglaltságaik helyett is szívesen posztolgatnak, kommentelnek a Facebooktól kezdve az Instagramon át a Snapchatig különféle felületeken.

A probléma itt inkább akkor lesz, amikor az egyén elkezdi túlértékelni a közösségi médiafelületekről kapott reakciókat, illetve ezek alapján határozza meg magát és döntéseit: párpercenként nézegeti, jött-e már elég lájk a szelfijére; megviseli, ha kevesebben kívántak neki boldog születésnapot, mint előzetesen remélte; vagy nem követik őt annyian, mint az osztálytársait. Bizonyos körökben pedig gyakori a verbális megszégyenítés, illetve zaklatás is, ami súlyosan kihathat az áldozat személyiségfejlődésére, önbecsülésére, szélsőséges esetben akár a halálba is kergetve a kigúnyolt fiatalt.

Ezek mellett szinte eltörpülnek azok a káros torzulások, amik abból adódnak, hogy a közösségi médiától függők elkezdik másokhoz hasonlítani életüket, ami miatt gyakrabban és inkább boldogtalanok; vagy hogy átértékelődnek a valós emberi kapcsolatok.

Összegzés

Látható tehát, hogy a kezdetben ártalmatlan időtöltések egy idő után elkezdik a kényszeresség jegyeit mutatni. Eleinte még megmosolyogtató, ahogy a gyerek, a haver vagy a házastárs órák óta a gép előtt „kockul” vagy fölösleges dolgokat rendel házhoz, de a dolgok könnyen és észrevételül fajulhatnak el. A függőkön úrrá lesz a folytonos sóvárgás, a kontroll megtartásának képtelensége, viselkedésük titkolásának szándéka, no meg persze olyan tünetek, mint az agresszió, az alvászavar, az ingerlékenység vagy a hangulati ingadozások.

Ezek a függőségek betegségek, amik ráadásul nem csak az adott személyre hatnak ki, hanem a környezetükre is, elsősorban a családjukra. A szenvedély felismerésén és őszinte bevallásán túl sok esetben szakember bevonása sem spórolható meg. A megfelelő és idejében megkezdett kezeléssel elkerülhető a szenvedélybeteg emberi kapcsolatainak végzetes megromlása, a munkahely elvesztése vagy anyagi ellehetetlenedése.