E-Civilek

Az utóbbi évtizedek rohamos fejlődése a közösségi interakciókat, vagyis a kapcsolattartást a fizikai világból a virtuális térbe helyezte át. Baráti, családi, sőt, esetenként szerelmi kapcsolatainkat is egyre inkább online felületeken éljük meg. Már nem is annyira fiatal az a generáció, amelyik a szüleivel is Facebookon vagy WhatsApp-on kommunikál.

A kétezres évek generációja pedig már nagyobb hangsúlyt fektet a közösségi médiára, mint a valós élet történéseire. Kommunikációjuk is megváltozott, a Facebook chat is kezd elavulttá válni, a szöveges, mondatokban megfogalmazott beszélgetéseket a vizuális kommunikáció váltja fel. A tinédzserek és fiatal felnőttek között leginkább a képmegosztó applikációk nevezhetők népszerűnek, mint például a Snapchat vagy az Instagram.

Az embereket megállás nélkül ingerek érik, ami által kialakult bennük az az igény, hogy folyamatosan mozgásban maradjanak, és ezt a mozgást kommunikálják is másokkal. Az egyén kényelme és elégedettsége prioritást élvez a közösség érdekeivel szemben, ugyanakkor hatalmas az igény arra, hogy az egyén kiteljesedjen, és ezt a kiteljesedést megossza másokkal, lehetőleg minél gyorsabban, minél több emberrel.

Ez a trend értelemszerűen hatással van a munkahelyekre vagy akár az iskolákra is.

A munkahelyeken egyre inkább elterjedt a kötetlen munkaidő, ami a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy egy adott törzsidőt, például reggel kilenctől délután kettőig bent kell töltenie minden munkavállalónak, de ezen a törzsidőn kívül a dolgozó eldöntheti, mikor érkezik és távozik.

A cégek számára megnőtt a jelentősége annak, hogy kellemes munkakörülményeket biztosítsanak alkalmazottjaiknak, hiszen úgy tűnik, a XXI. századi ember egyre kevésbő hajlandó egy levegőtlen irodában a zsebkendőnyi íróasztala fölé hajolva gürizni. Teret hódított a home office, a legtöbb modern gondolkodású vállalat már biztosít munkavállalóinak egy-egy napot, amikor otthonról dolgozhatnak.

A rugalmas munkaidő és a kényelem biztosítása az interakció teljes átalakulását eredményezi. Már nem tudunk átszaladni a szomszéd irodába megkérdezni valamit, mert kollégánk lehet, hogy épp a babzsákokon pihen, otthonról dolgozik pizsamában, vagy éppen nem is tartózkodik velünk egy országban.  Ugyanis a helyzetet még az is bonyolítja, hogy nagyon sok nemzetközi cég van, ahol különböző országok működnek együtt multikulturális környezetben.

Ez a sokszínűség és a technológiai fejlődés vezethetett ahhoz, hogy a munkavégzés és a munkahelyi kapcsolattartás is átkerüljön az irodákból a szerverekre.

Saját szerverrel és különböző szervezeti rendszerekkel a cégek jó része régóta rendelkezik, a legtöbb ilyen már otthonról is elérhető. Ugyanakkor ez nem a legtökéletesebb megoldás, hiszen a rendszerekhez nem feltétlenül kapcsolódik kommunikációs csatorna, valamint a hálózatok otthonról történő elérését informatikai szinten igen nehéz biztosítani. A cégek és alkalmazottjaik így a szerverekről az online térbe kényszerültek, és ez a megoldás egyre divatosabbá vált, ami által az online kapcsolattartó és ötletmegosztó rendszerek egyre fejlettebbek és összetettebbek lettek.

A közösségi kommunikáció elsődleges színtere a Facebook. A közösségi háló tulajdonképpen teljesen alkalmas lehetne munkavégzésre, hiszen csoportokat lehet alakítani, a csoporton belül eseményeket lehet létrehozni, fájlokat lehet megosztani, szavazásokat lehet közzétenni, tehát alapvetően tudja azt, amire egy átlagos cégnek szüksége lehet. Ennek ellenére az oldal kevésbé népszerű a céges tematikus együttműködések építésére. Egyrészt az adatszolgáltatása nem teljesen tiszta: a Facebook könnyedén kiadja adatainkat, vagy akár posztjainkat, sőt beszélgetéseinket is az állam, illetve bizonyos cégek részére indokolt esetben (ez utóbbira példa a 2018 elején kirobbant Cambridge Analytica-botrány). A technológiai újításokkal komolyan foglalkozó értelmiségi réteg számára ez komoly problémát jelent, így mindenképp törekednek arra, hogy olyan programot találjanak, ami védelem alatt áll. A legelterjedtebb közösségi háló másik nagy hátránya, hogy az emberek főleg magánéleti célra használják, illetve néhányan kifejezetten elzárkóznak tőle. Egyik réteget sem érdemes arra kényszeríteni, hogy saját, személyes profiljukat munkavégzésre használják. Sok ember nem szeretne a főnöke, vagy akár a kollégái ismerősévé válni. 

Szerencsére mostanra már elég sok olyan közösségépítő alternatíva van, amit bátran használhatnak a vállalatok is.

Léteznek például biztonságos kapcsolattartó alkalmazások, mint a Telegram, vagy a Wickr. Ennél picit összetettebbek, és talán használhatóbbak az olyan file-megosztó alkalmazások, ahol egy-egy dokumentumot közösen lehet szerkeszteni, mint például a Google által támogatott online Microsoft Office alkalmazások.

Az együttműködés segítségére vannak olyan összetett programok, ahol dokumentumokat, ötleteket, rajzokat, fotókat, csekklistákat, naptárakat lehet megosztani, határidőket, szavazásokat, közös ötleteléseket lehet kiírni. Gyakorlatilag végtelen a tárháza annak, amit meg lehet valósítani ezekkel a programokkal. Mindegyik egy picit más. Az egyeztetésre, közös ötletelésre szolgáló programok közül az Evernote és a One Note a két legnépszerűbb, de olyan program is van, ami a meetingeket támogatja interaktív módon, például a Klaxoon.

Az online közösségépítés már a tantermeket sem kerüli el. Az informatív, praktikus dolgok megbeszélésére még mindig a Facebook a legelterjedtebb, de egyre népszerűbbé válik a digitális oktatás. A tanteremben a legfontosabb, hogy a tananyagot meg lehessen osztani, illetve, hogy a diákok a feladataikat határidőre feltölthessék egy adott platformra. Ehhez remek szolgálatot tesz a Google Classroom, vagy a már említett One Note.

A tanulást segítő programok – ahol játékos formában sajátíthatják el a diákok a tananyagot, mint a Quizlet vagy a Kahoot – szintén rendelkeznek olyan lehetőséggel, hogy a tanár tanulócsoportot alkosson, házifeladatot adjon fel, vagy dolgozatot írasson. Sok program már összekapcsolható, így egy platformra összegyűjthető minden információ.

Nem kérdés tehát, hogy a hálózati közösségépítésben van a jövő.